Ellentmondásba keveredett Amszterdam vezetése a holland törvényekkel, amikor 2006-ban lakossági kérésre marihuánamentes zónákat kezdtek el kialakítani óvodák és lakóparkok közelében. A kvázi Alkotmánybíróságként is funkcionáló Államtanács megfellebezhetetlen döntése szerint helyi szinten nem lehet valamit betiltani, amit egyszer már állami szinten betiltottak. A holland drogtörvény ugyanis - papíron - tiltja a marihuána árusítását, birtoklását és fogyasztását is, más kérdés, hogy ezt a rendőrség nem tartatja be, csekély mennyiségben tolerálják a birtoklást és az árusítást is.  Az önkormányzat ennek ellenére továbbra is kitart amellett, hogy 50 euróra büntessék az óvoda mellett füvező fiatalokat. Megjelenésük után amúgy olyan mértékben kezdték lopni a jointos táblákat, hogy a hivatal maga kezdte árulni 90 euróért.

Ugyanez az Államtanács alig két hete törvényellenesnek minősítette, hogy 2006-ban 3 hónapra bezártak egy coffeeshopot. A maastrichti Easy Going bűne az volt, hogy külföldieknek árult füvet, miután hoztak egy helyi rendeletet, ami szerint kizárólag holland állampolgárokat engedhettek volna be. A döntés azonban csak a drogtörvénnyel ütközött, a holland alkotmánnyal és az európai uniós törvényekkel nem. Az Európai Bíróság szerint a kereskedelem korlátozása bár illegális lenne az EU-n belül, de mivel a drogkereskedelem illegális, ezért annak érvényesítése tulajdonképpen nem az.

Ettől függetlenül bennszülött lakosok kommentjei szerint Amszterdamban nem várható, hogy kitiltsák a külföldieket a coffeeshopokból. A kormány ezt ugyanis már régóta propagandacélokra használja, de kizárt hogy elsődleges bevételi forrását önként feladja.