Sosem értettem igazán, mit jelent az a kifejezés, hogy kábítószerrel visszaélés. Csak én vagyok túlsgágosan beszívva vagy ennek tényleg nincs értelme? Direkt mégnéztem a Wikipédiát is, ami ezt mondja:

Tárgyakkal kapcsolatban a helytelen, nem rendeltetésszerű használat számít visszaélésnek (abúzusnak).

Még az is oké, hogy jogi értelemben, de akkor jogi értelemben milyen a rendeltetésszerű droghasználat, a kábítószerrel való élés?

Kis vidámság estére, a MadTV hipihopi paródiáiból egy csokor, elsőként nyilván a füves Snooppal, de aztán Eminem és 50 Cent is megkapja:

Újra felbukkant az interweben a legendás Thor teker egy jointot fotósorozat, és minthogy tavaly elfelejtettem beposztolni, ennek a slideshowja következik most:

Az Apple szoftverboltjába soha be nem kerülő programok témakörben futott az eheti Gizmodo Photoshop-konteszt, ami nekük azért érdekes, mert a győztes ötlet egy drogkereső lett. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha nyaralásokon nem a parton héjázó lehúzós dílerektől kellene akármit vásárolni, hanem a telefon mindig kidobná a legközelebb eső megbízható kontaktot! Átlátható válna a piac, össze lehetne hasonlítani, hol, mit, mennyit, mennyiért adnak. Megjelenésére még feltört iPhoneokon is legalább a totális legalizációig kell várni sajnos, utána meg értelmetlen lesz, hiszen a Tescóban biztos olcsóbb lesz a gandzsa, mint bárhol. Addig meg lehet parázni, vajon mennyibe kerül a hatóságoknak Google-műholdakkal figyeltetni az embereket, meg hogy a mobiltelefonok cella és gps információból mennyire lehet pontosan követni valakit.

Tavaly egyszer már találkoztunk az Amszterdami Hash Museummal egy galéria formájában, Gaze friss beszámolója szerint viszont ennél többet nem is ér a történet:

Nemtom, biztos volt már topic, de én minap láttam az amsztredami hasismúzeumot, és adnék róla egy fontos infót: NE NÉZD MEG! Mármint, nem éri meg, kidobott pénz, kalap szar az egész.

7 euró a belépő (egy 0.4 g-s MoonShine hasis cigi meg 8 euro a coffeeshopban..) és kapsz érte 2 szobányi érdektelen kakát, pár képet a falon, semmi olyasmit ami a téma iránt érdeklődő ne nagyon találna meg a neten 2 perc google használat után. Van még egy szoba ahol kis euro jattért lehetne szippantani a kavargó ködből, meg lefotozni 2-2 növényt. Ja, és van még ott egy talaj-butára beszívott arc aki tört angolsággal osztja az igét arról hogy a fű milyen.. milyen.. milyen jó... dolog.. is... talán... or maybe not....

Szóval, amszterdam hash musem: no way!

A rommászívott figurát pont hiányoltam a tavalyi képekről, bár azis igaz, hogy ingyen is látni ilyet ládaszám (főleg, ha nem egyedül megyünk). Akinek van jobb tippje Hasismúzeum helyett, ne fogja vissza magát a kommentekben. Nekem tavaly holland és belga ismerősök egyöntetűen a Sputnikot javasolták a témakörben, ami olyan, mint egy tejszínhabszkafanderes berepülés a Halálcsillag hologramjára. Csak ajánlani tudom. (A képen sajnos nem ő szerepel, mert mindig hamarabb elfogyott, mint ahogy fotózhattam volna :)

"A Nagy Sütiháborúk óta azé a hatalom, akié a legtöbb süti. Nos, a készleteiddel ez lennék én. A nevem Bloodhammer, halálod előtt ezt még hallanod kellett."

Saturday Morning Breakfast Cereal

Pont mire kijött a mozikban az Ananász Expressz, az intereten is elérhető lett egy fogyasztható változat (torrent). Megnézni még nem volt időm, úgyhogy a beható kritikát majd valamikor ápdételem, addig legalább mindenkinek lesz ideje felkészülni belőle.

A héten lezavartak egy újabb igen komoly High Times szervezésű eseményt, az Első Nemzetközi Szmókerolimpiát Toronto egy közelebbről meg nem nevezett szegletében. A versenyzők 5 számban mérték össze, amit ilyesmivel össze lehet mérni. Az első körben egyre nagyobb bongokból kellett egyre több füstöt szívniuk az olimpikonoknak, amíg el nem jutottak a 180 centis üvegcsőig. Ezután az elmaradhatatlan tekerőverseny következett, ami a hazai kendermagos gyorsasági versennyel szemben a kreativitásra tette a hangsúlyt. A győztes egy négyszirmú virág lett, amint lesz fent róla fotó, posztolom, hadd tanuljunk valamit mi is. A harmadik szám kifestés volt, a negyedik magasugrás (high jump, érted), ahol ténylegesen magasra kellett ugrani, az ötödik pedig a Simon Says játék füvesített, Stoner Sez változata. A végén az öt versenyszám győztesei közül az zsákolta a fődíjat (az all inclusive utazást a 21. novemberi amszterdami High Times Kannabisz Kupára), aki a leghamarabb elszívott egy jointot. Ez természetesen a bongszívás győztese lett.

Videó is készült az eseményről:

Kiszivárgott az internetre egy újabb nyáriszezonos szmókerfilm, a The wackness. Egy épp leérettségizett srác fagylaltoskocsi álcával füvet árul New Yorkban, összehaverkodik pszichológussal, aki a Ben Kingsley, fűért cserébe kezeli, aztán lógnak együtt, aztán belezúg mostohalányába, aki az Olivia Thirlby. Szegény Kingsley egy irritáló exhippit alakít, aki teljesen leépül, miközben próbálja becsajoztatni a töketlen szmókert alakító Josh Pecket, akinek közben csődbe megy a családja. Szóval van ok a szívásra ötpercenként. Mint minden rendes szmókerdrámában, itt sincs irritáló szenvelgés, helyette rengeteg kóválygás van, ami alatt a rendező kedvenc 94-es hipihopi slágerei szólnak (Nas, Notorious B.I.G., Wu Tang Clan, Method Man, Tribe Callet Quest, Fresh Prince itt lehet nosztalgiázni.) Jonathan Levine biztosan nagyon szeret beszívva lógni a városban, mert tényleg szép a szupercsilles New York, de nekem kicsit sok volt. Sophia Coppola-fanoknak lehet, hogy bejön, kábé olyan lapos, sablonos és üveges szemmel dolgokra rácsodálkozós. Bemarihuánázva nem szabadna filmezni hagyni az ifjúságot, ez a drog nem arra lett kitalálva (lásd még Easy Rider, aminek szintén csak a zenés részei nézhetők). Bezzeg a beekizett Tarantino, mennyivel kontrasztosabb!

 Azért itt a trailer, ha valakit nem sikerült elriasztanom (itt meg még egy csomó):

Egyszer már volt szó a Super High Me-ről, de beható filmkritika sosem készült, mert elég hamar elaludtam rajta és elfelejtődött. Olvasók követelték, úgyhogy nem kis rásegítéssel, de sikerült végignéznem a tudomány és a közjó érdekében.

Morgan Spurlock Super Size Me-ja szöget ütött Doug Benson fejébe, és mivel kaliforniai humoristaként füves poénokból él, egyik fellépése alkalmával elsütötte a Super High Me címet illetve emlegetette ennek kapcsán a 30 napig tartó folyamatos szívást, amire állítólag felfigyelt egy szintén dzsánki producer, irgalmatlanul beszívtak és kitalálták, hogy akkor ezt meg is csinálják. Dokumentumfilmjük nem is jutott ennél sokkal tovább. A látszat kedvéért időnként beszélnek benne szórványosan a kaliforniai gyógykenderhelyzetről, illetve Doug néha elvégez egy-egy pszichológiai, matematikai, memóriatesztet illetve spermaszámlálást először 30 napig szívás nélkül, aztán 30 napig bevaporizálva, de ezekből vajmi kevés összefüggés és információ derül ki. A film 90 percének ugyanis legalább a felét standupmonológok teszik ki Doug, "Los Ganjales-i" spanjai és a röhigcsélő közönség közreműködésével.