Az internet mocsarából bányásztam elő nektek ezt a gyöngyszemet. Faludi Kálmán világcsavargó 1922-ben kiadott jelentése a hasis nevű szerről, ami a "legképtelenebb nemi vágyakat" képes elővarázsolni az emberből:
Hasis... Már a neve is kábító. Hogy honnan hozták be Afrika homoksivatagaiba ezt az indiai kenderbõl készült veszedelmes mérget, - fõleg arab kézen keresztül – örök titok marad. És csak egyszer kell megkóstolni, hogy rabja legyen az ember az utolsó órájáig. Leszokni róla nem lehet. Veszedelmesebb, mint az ópium, és a hatása is más. Az ópium-illúziók szebbek, gyengédebbek, és fõleg tisztábbak. Inkább a lélek magasabb rendû kulturáját szolgálják, csak néha a testi vágyakét, s ha idejében elvonják az élvezõtõl, a beteges elfajulás még gyógyítható. Nem igy a hasisé. Az ereje tizszeres. Földbe ásott vizes pipákból nyolc-tiz szívás után az áldozat menthetetlen. A méreg elvonásával sem lehet célt érni, mert az ereje visszaható. Hetek, sõt nagyon erõs szervezeteknél hónapok mulva is vissza-visszatér az önkivületi extázis, folyton erõsebb mértékben, és ebben az idõben a teljesen felbomlott agyu ember gondolatvilága már csak a legképtelenebb nemi vágyak körül csapong, mely rendesen teljes õrületben, öncsonkitással megelõzött öngyilkossággal végzõdik.
Ööööö, akkor ez most reklám vagy nem? Vicces egyébként, ahogy Faludi a bevezetőben elárulja mérhetetlen baszatlanságát. A szekszuális frusztráció nem jó tanácsadó. Rendesen behasisozva pedig tényleg van rá esély, hogy megőrüljön az ember, ha a nagy kalandok közt még rejszolni is elfelejt. Főleg, ha valami pörgetősebb nepálit próbál. Nyamm.